Tapas, ami nem spanyol kaja

Pontosan azért nem írtam korábban blogot, hogy még véletlenül se történhessen meg, ami itt már sokadjára lezajlik – hogy a nagyvilág szeme láttára blamálom magam. Az egészségről, a diétáról, a sportról akarok írni, miközben van, hogy egy hétig se bírom betartani a magamnak tett fogadalmakat, hogy sokszor elbliccelem az edzést, és közben csak hízok, gömbölyödöm. 

Lehet, hogy nem kellene ilyen szigorúnak lennem magamhoz. Mert az igazság az, hogy miközben rendszeresen alulmaradok ebben a küzdelemben, megcsináltam a harmadik diplomámat, sikerre vittem néhány projektet, új vállalkozásba fogtam, és azt gondolom viszonylag jól kezelem azt a lelki terhet, amit édesanyám betegsége ró rám. Nem alszom eleget, sokszor nincs energiám odafigyelni az étkezésemre – viszont a sporttal kapcsolatban azt hiszem, nincs miért szégyenkeznem.

Az elmúlt hónapokban a szokásos tollas mellett a bicajozást és a jógát is komolyabban vettem. Elkezdtem járni az Evolve jóga tantrikus hatha tanfolyamára, ahol 12 hét alatt nemcsak a jóga gyakorlati, de elméleti részében is betekintést nyertem Csorba Dániel jóvoltából. Ez alatt a 12 hét alatt jöttem rá, mi volt, amit korábban hiányoltam a jóga gyakorlásból – az elme tudatosságát. Hiába csináltam sok-sok gyakorlatot korábban már százszor, most mintha először csináltam volna őket, új dimenziókat kaptak az ászanák. Danitól eszméletlen gazdag tananyagot kaptunk – egyelőre töredék részét sem sikerült abszolválni: a következő egy évben lesz időm a sok ajánlott olvasmányt, filmet és videót végigzongorázni. 

A tanfolyam végén a továbbképzésre Thaiföldre utazó tanárunktól azt a feladatot kaptuk, tegyünk vállalást, állítsunk össze a magunk számára egy úgy nevezett tapast. Elméletben már pakoltam is össze a patatas bravast meg a chorizót, amikor legnagyobb csalódásomra kiderült, a tapas a jóga világában aszkézis – egy olyan legalább 21 napos sorozat, amikor lemondással, önfegyelemmel vezeted magad végig egy testre szabott feladatsoron.

Az én vállalásom heti 3x 1,5 óra gyakorlás (ászanák és meditáció) és további két napon meditáció lett 7 héten át. Dani nagyon szorgalmazta a heti böjt nap bevezetését is – ezt még az első héten nem tudtam megcsinálni, de a másodikon már tervezem.

Az első tapast – melyet terveim szerint további 8 követ majd az előttem álló egy évben – egy általános gyakorlásnak szentelem. A cél, hogy felkészítsem a szervezetem a kifejezetten az egyes csakráról szóló további gyakorlásra. Az ászanák között vannak könnyebbek, nehezebbek – igyekeztem úgy összeállítani a sort, hogy sikerélmény és fejlődési tér egyaránt legyen. Már az első hét is bebizonyította, hogy ez jó stratégia volt: a nekem kifejezetten nehéz sasállást negyedik alkalommal már egész hosszan ki tudtam tartani. A legnagyobb kihívást az elme lecsendesítése jelenti, szinte minden alkalommal a gyakorlás első harmadában található trikonasanaig nehéz a koncentráció, mindenfelé cikáznak a gondolataim – onnan kezdve azonban rendszerint át tudom adni magamat a jógának.

Bízom benne, hogy hétről hétre egyre jobban sikerül majd elmélyülni – be fogok számolni róla.